A költöztetés pszichológiája

Egy átlag ember életének nagy részét a munka és a pihenés tölti ki, de szerencsére néha mutatkozik bennünk ennél többre is igény. A legtöbben törekszünk hasznosan eltölteni a korlátozottan rendelkezésünkre álló szabadidőnket. Igyekszünk minél több időt a szeretteinkkel tölteni, sportolni vagy új dolgokat megtanulni, de a fejlődésre szánt figyelmünk jellemzően csak egy területre korlátozódik a  háromdimenziós térből (test, elme és lélek). 

Azok, akik irodai munkát végeznek, rendszerint szükségét érzik a testmozgásnak. Munkából hazafelé sokan a konditerem felé veszik az irányt, esetleg futni vagy kerékpározni járnak, hogy egyensúlyba hozzák a szellemi leterheltségüket a fizikaival. Ugyanennek a forgatókönyvnek a fordítottja is elmondható igen sok kétkezi munkát végzőről. Jó pár kollégám könyveken keresztül művelődik vagy új nyelveket tanul egy fizikailag fárasztó nap után, esetleg egy vidéki fuvar utazási ideje alatt.

Aki az önfejlesztés útjára téved az már egy hatalmas lépést tett egy jobb élet felé. Viszont sajnos majdnem mindenki megfeledkezik a lélek fejlesztéséről. A testi gyakorlatokkal és a szellemi tevékenységekkel gyakran fedjük el a pszichés szükségleteinket. Nincs ez másként a költöztetések viszonylatában sem. 

Mindig csak a tervezésről (elme), azaz a logisztikáról és a rakodásról (test) beszélünk, de sosem esik szó a költözés lelki vonulatáról, pedig ez a költöző és a költöztető szemszögéből is egy nagyon fontos terület, amelyről érdemes lenne komolyabban értekezni. Az elmúlt 20 évben több válásból vagy egyéb élethelyzetben bekövetkezett változásból adódó költöztetést szerveztem meg, vezényeltem le vagy akár fizikailag is részt vettem ezekben. Így testközelből élhettem át megrendelőink fizikai problémáit és nehézségeit. 

Ellenben a folyamat lelki vonatkozásait csak akkor értettem meg igazán, amikor az első olyan saját költözésemet kellett lebonyolítanom, ahol a költöztetendő mennyiség túlmutatott egy agglegény 10 doboznyi személyes ingóságán. Ebből adódóan pedig rendkívül fontosnak tartom, hogy előtérbe helyezzük ezt a témát. Sajnos sem a nemzetközi, sem a hazai szakirodalom nem fordított eddig túl nagy hangsúlyt erre a területre, de most itt az idő, hogy végre változtassunk ezen.

A bejegyzés soron következő része Villányi Gergő, pszichológiai tanácsadó barátom tollából származik. Gergővel 4. éve ismerjük egymást és több költözésben is volt már  részünk együtt, így azt gondolom, hogy a témában nála hitelesebb embert keresve sem találhattam volna. Az ő írása következik.

Az emberi kapcsolatok legfontosabb kötőanyaga a bizalom és ezzel nap mint nap találkozunk, akár úgy is, hogy nem is gondolunk rá. Egy szolgáltatás vagy termék megvásárlása azzal az elvárással kapcsolódik össze, hogy azt kapjuk a pénzünkért, amit kértünk. Az egyértelmű helyzeteknél – például egy cipő vagy egy kiló kenyér – is döntés előzi meg a vásárlást, utána pedig vagy van még lehetőségünk visszaadni, amit vettünk, vagy nincs. Vannak viszont olyan helyzetek, ahol út közben derül ki sok minden, ott látjuk mit kapunk, vagyis egy megelőlegezett bizalomról beszélünk.

A megelőlegezett bizalom attól függően erős vagy törékeny, hogy milyen tapasztalatokkal, élményekkel érkezünk, az adott tevékenységet illetően vagy épp az emberekkel kapcsolatban. Minden hivatásnak és munkának megvan a „hírneve”, ami történetekből, saját élményből és elvárásokból áll össze, de a marketing – egy honlap vagy telefonbeszélgetés – is hatással van ránk. Elég csak belegondolni, hogy a kommunikáció során nem csak a szavak tartalmára figyelünk, de arra is, hogy milyen hangulatot ad át mindaz, amit látunk, hallunk – mennyire szimpatikus, akivel beszélünk, vagy emlékeztet-e valakire. Ezek szinte önkéntelen szűrők, amik arra szolgálnak, hogy minél kevésbé legyünk kitéve átveréseknek, manipulációknak vagy mondjuk hitegetésnek.

NEM CSAK A BÚTOROK MOZDULNAK

A költöztetés során két lényeges dolog kapcsolódik össze, mégis ritkán gondolunk rá így. Elméletileg tárgyakat (bútorok, könyvek, használati tárgyak, hangszerek, növények, ruhák stb.) kell A pontból B pontba eljuttatni, lehetőleg úgy, hogy időben megérkezzen minden és ne essen bennük kár. A nyilvánvaló anyagmozgatás viszont az esetek nagy részében a személyes tárgyainkat, kedves eszközeinket vagy érzelmileg is fontos apróságainkat is jelenti. Egyértelmű, hogy ezekhez nem szeretnénk bárkinek hozzáférést adni és az is, hogy bizalom kell ahhoz, hogy egy ilyen anyagi és emocionális értéket valakire rábízzunk.

Ha egy kicsit eltávolodunk a tárgyaktól, akkor az sem elhanyagolható apróság, hogy a költözésnek mi az apropója. Egy új élet kezdete? Egy kapcsolat vége? Anyagi nehézségek vagy épp gyarapodás? Újonnan megnyílt lehetőség – akár messze onnan, ahol felnőttünk és ahol minden ismerős? Így a költözés maga máris nem csak anyagmozgatást jelent, hanem azt a változást is megtestesíti, amin épp keresztül megyünk, vagy amibe hamarosan beleérkezünk. És itt is emberektől kérünk segítséget, akik velünk együtt belecsöppennek egy – a tárgyak elszállításán túlmutató – helyzetbe.

KOMMUNIKÁCIÓ ÉS ÉRZÉKENYSÉG

Egyre több szó esik arról a jelenségről, hogy egymást ne csupán munkavégző, feladatot ellátó egyénként lássunk, hanem amennyire lehetséges, érző emberi lényként találkozzunk egymással, szolgáltatások, munkák, kiszolgáló tevékenységek közepette is. Ez szorosan összekapcsolódik a bizalommal és a bánásmóddal is és régen megcáfolták már azt  a régi idézetet is, ami szerint: „A vevőnek mindig igaza van.” Természetes, hogy kétségeink, bizonytalanságaink vannak egy olyan folyamatban, amit kevésbé látunk át, vagy ahol nehéz érzésekkel küzdünk meg mi magunk is. Az értékek, a költözés, mint szimbólum és az ehhez kapcsolódó történések mind részei a nagy egésznek.

Az elégedettség egyik legjobb fokmérője a kiszámíthatóság a bizalom és a rugalmasság. Ez a hármas ad keretet és nyújt segítséget akkor, amikor a feladatok, az ütemezés vagy az elvárások tekintetében zavar keletkezik. Közhelynek tűnik, de egy beszélgetés kisebb csodákat képes tenni, ha mindkét fél meghallgatja a másikat és akkor is, ha kompromisszumra törekszünk egymással. Az „Én fizetek, én mondom meg!” ugyanúgy problémás hozzáállás, mintha nem kapnánk információt arról, hogy a költöztetők mikor érkeznek, mennyi ideig tart előreláthatólag a munka, vagy mennyibe kerül. 

Az átláthatóság biztosításához pedig nem csak hozzáértő szakember kell, hanem tiszta kommunikáció is. Már az előzetes megállapodás vagy felmérés során megszólalhat a vészcsengő – és ez mindkét oldalra igaz. Egy ködösen fogalmazó cégvezető, honlap vagy olyan hozzáállás, amiből azt érezzük, hogy vegyük megtiszteltetésnek, hogy elvállalják a munkát semmi jót nem jelent. Hasonlóképpen a túlságosan nagy elvárásokkal érkező, követelőző, rugalmatlan, „kontrollmániás” ügyfél se számítson arra, hogy egy önmagát és munkatársait megbecsülő cég elfogadja a felkérését.

Minden körülményt figyelembe véve elmondható, hogy a költözésnek is megvannak azon körülményei, amikről keveset beszélünk, amikre ritkán gondolunk. Egy jó költöztető is tisztában van azzal, hogy a bútorszállítás, a pakolás, csomagolás legalább olyan lényeges elem, mint a kommunikáció mesterfogásai és az élmény, amit az egész folyamat maga után hagy. A belefektetett energia viszont nem csak elégedettséget, de olyan történeteket is jelent, ami ajánlásokat és igényességre törekvő megrendelőket is jelent. Itt ér össze a bizalom és a bánásmód, ahol emberként találkozunk – egymásra utalva – és közösen, együtt oldjuk meg a nehézségeket, hogy végül mindenki elégedett legyen azzal, amit kapott.

Gergő írásában az utolsó gondolat a kedvencem. Mi pontosan ilyen szemlélettel próbáljuk a munkánkat végezni. Természetesen emberek vagyunk, így nekünk is vannak rosszabb pillanataink, de mindig arra törekszünk, hogy jó szívvel váljunk el a megrendelőinktől, annak reményében, hogy legközelebb is minket fognak felkeresni, ha segítségre szorulnak.

A feladatok pedig adottak és nehézségek legtöbbször lesznek. A kérdés az, hogy milyen a hozzáállásunk ezekhez? Egy nap lehet akadékoskodó, kifogásokat kereső és nyögvenyelős, de ha partnerként tekintünk egymásra, akkor jó hangulatú, segítőkész és gördülékeny napokat is megélhetünk együtt.  A problémák azért vannak, hogy megoldjuk azokat. A legtöbbre előzetesen fel lehet készülni, számomra ez jelenti a kiszámíthatóságot. Viszont a dolgok természetéből adódóan  számos váratlan szituáció is kialakulhat. Ekkor van szükség a rugalmasságra és a bizalomra. 

A rugalmasság számunkra azt jelenti, hogy minden váratlan helyzetre próbálunk megoldást kínálni. Ennek előfeltétele a kiszámíthatóságból adódó felkészültség. Igyekszünk minél jobb és több  eszközzel, illetve szerszámmal jelen lenni a munkákban. Ezek használatát és a megoldások megszületését pedig a sok éves tapasztalatunk és az önmagunk folyamatos képzése segíti elő. Ezek a megoldások jellemzően erőfeszítéseket és extra időbeli ráfordításokat igényelnek részünkről. Ilyenkor jön képbe a bizalom kérdésköre. A megoldások ellentételezésért mindig igyekszünk előre egyeztetett és méltányos ellentételezést kérni. A nekünk megszavazott bizalommal pedig sosem élünk vissza.